Hétvégén ismét nagyszerű élményekkel lettem gazdagabb, beteg társadalmuk látlenyomataitól kezdve, a lecsúszott exzenészen át az alsóhangos italokig minden egyes kép, véres prizmaként fúródott retinámba.
I. Az út
A Rocky IV. c. film megnézése után, kellemes hangulatba kerülve elindultunk Ráckevéről. Niki névnapjára megittunk egy üveg bort, ami jól esett, kivéve Áronnak, a szokásos fanyargó-fintorgó arcával együtt. Ezután elmentünk ünnepi ebédre a Bucka Pub-ba, ahol kellemes kiszolgálásban és finom ételekben volt részünk (két személyes tálat kértem, de nem bírtam megenni - minden képzeletemet felülmúlta)
Idáig tartott a hetedik menyország, ezután egy sötétlő erdőbe jutva, egyre meredekebben zuhantunk a pokol legmélyebb bugyariba.
Elindultunk gyalog az Ádám Jenő sétányon. Ez felidézte a régmúlt időket, amikor még a Buckában laktam, nem volt pénzem, kocsim, csajom és mindig gyalog kellett megtennem azt a kurva 4-5 kilómétert a városig. Azt gondoltam - így közeledve a 30 felé - többé már nem lesz ebben részem, meg már van nőm és pénzem, de mivel mindenki inni akart (a fene vigye el...) ezért nem volt más választás.
Az egész út lószaros volt, ami a harminc fokban betelítette az üdülőkörzetet (üdüljé bazzeg!). Fel-fel emelkedő gyomorral cikáztam a szarcitromok között, de gondoltam mindjárt vége, és rövidesen a szép Duna-parton ihatunk, andaloghatunk, mélázhatunk. Még nem tudtam, hogy milyen sokkhatások várnak rám.
Az úton egyszer csak felbukkant szemben egy nem túl szép (értsd: SZOTTYOS) nő, aki nyakig felhúzott polóban jött, kidülledt szemmekkel mereven nézve egy meghatározhatatlan irány felé. A hasa nagyobb volt mint az enyém, de nem volt terhes. Jött, és nem tért le a menetirányához képest. Egyre közeledett.
Kérdeztem magamtól: ez meg milyen beteg és undorító apostoli látomás a mai napra nézve? Ez egy titkos irányjel? ÁÁÁ ez nem lehet, ez csak a melegtől meg a lószartól van, mindenki ki van készülve. Innentől fogva minden szép és jó lesz (na meg ne feledd, hogy Szigetszentmiklós a burnyákok városa).
Úgyhogy megnyugodtam.
A tanösvényen volt egy kis fellélegzés, bár ott is érdekes volt látni, ahogy tönkre megy minden.
Mikor kijöttünk a bozótosból megláttunk egy embert, aki a Becskei-Gombás páros által félig felgyújtott híd renovált változata előtt állt, nézte a mobiltelefonját, amiből flex- és fúróhangok jöttek és folyamatosan röhögött. Elmentünk mellette: röhögött. Továbbmentünk: röhögött. Már elég messze voltunk: röhögött.
Tényleg be kellett zárni a hegyen azt a nagy épületet?
2. Avarfesztivál - a kezdetek
Végre megérkeztünk, én egy kicsit furán éreztem magam, valahol a jókedv és valami morbid dolog megemésztése között levitáltam. A parton már próbált Papp Ernő, a színpad a Horgászhoz közeli részen volt. Láttam egy vén rockert, aki úgy nézett ki Niki szerint , mint Hókuszpók. Remélem nem jutok el soha idáig. Ücsörögtünk, söröztünk, nézelődtünk. Körülbelül 3-4 ember volt még rajtunk kívűl (17 óra)
Egyszer csak a színpad felől félhangosan beszűrődött valami baszdmegelés, anyázás, stb. Papp Ernő telefonált, de a mikrofonnál. Ez vajon a műsor része? Performansz? Társadalomkritika? Vagy ez is az eddig látott, önmagából kifordult emberekhez köthető elszösszenés?
Nem tudni. Mi viszont végighallgattunk egy telefonbeszélgetést. Ez közszereplésnek számít?
Mikor már 10-15-en is lehettünk, Papp Ernő belesüvöltött a mikrofonba, hogy Üdvözlünk mindenkit az AVARfesztiválon. Az AVART hangsúlyosan kiemelte. Gondolom ez adekvát útmutatás akart lenni a stabil tömegnek.
3. Avarfesztivál - a (z)esszencia
És jött aminek jönnie kellet, belecsaptak a Lecsóba (nem véletlenül írtam nagy L-el, GYK: PUF története - Wikipédia). Az első zenekar egy duett volt, akusztikus gitárokon pengettek, andalgásra jó volt, odafigyelésre nem, érzelemkitörésre végképp nem. Az idő szép volt, kellemesen sütött a nap, kipattintottunk egy bort, söröztünk, engem elárasztott a jókedv (feledésbe merült a lószar, a trócsa, a hülye meg a bunkó)
Aztán a wc-ben ismét balzsam helyett forró olmot öntöttek lelkembe. Pisálás közben az ember ne beszéljen idegenekkel. Árontól meg is kaptam, hogy csak tőszavakban válaszoltam. Igen, mert ürítés közben, kissé becsiccsentve nem jó, ha az ember a nyelvét is használja. Lehet, hogy kicsúszik a száján valami olyami, ami azzal kóperálna, amit éppen lát.
- Világosítsá' fel, hogy mi az a Biztottság ott a hátadon?
- Ez egy kiállítás
- De van egy ilyen zenekar is,nem?
- Volt
- Már nincs?
- Már nincs
stb...
Szóval egy verbális roncsképzés volt az, amit a büdös, szarul felszerelt Horgász klotyóban próbált ez az ember művelni velem. Gyorsan be is fejeztem.
A második zenekar szüttyögése alatt megérkezett Ági. Győző paptörtpézik Mátyásföldön. Becskei Zoli apuikája mini-jorki-t sétáltat Ez utóbbi nagyobb izgalmat hozott az Avarfesztivál nézői közé, mint a hivatalos műsor (amúgy aranyos).
A Mátyásföldről juthatott eszembe, hogy Áron egy Mátyás Keserű nevű italra hívjon meg. A kommerszek a Horgászban (0.5) egységesen 175 Ft-ba kerülnek, kivéve a Mátyás, ez 200 Ft. Áronnal meghivattam magam egy felesre:
- Biztos, hogy ezt kérsz, nem valami jót?
- Felejtsd el, vegyünk Grappát.
- Két Mátyás Keserűt kérek.
Áron mindig is konzekvens ember hírében állott.
Szóval megittuk az elsőt...gyomorsavat nyeltem visszafelé.
Aztán felgyorsultak az események: besötétedett, a második zenekar 4-szer eljátszotta ugyanazt a számot. Felbontottunk még egy bort, Éva megérkezett, aztán E.Zoli is megérkezett, Fifty nem érkezett meg, pedig külön felhívtam, külön figyelmet szenteletem rá, amit nem teszek meg külön akárkivel, és ő külön nem jött, ő sem különb a Deákné vásznánál. Pedig ez fontos társadalmi esemény. Főleg, ha Szigetszarmiklóson laksz.
Megjelent a Divinás Viktor is. Papp Ernő berúgott, a harmadik zenekarra már táncolt a saját fesztiválján, baromságot bömbölt a mikorfonba, fel akart mindig mászni a zenészek közé. Nem tudom ki, vagy saját maga vagy más (Zelenák) leállította.
Egy JOBB-LÉT nevű polóba öltözött, kurva részeg náci a kisgyerekének a következőt mondta, jó hangosan, hoy mindenki tudja hol a helye és hol kezdődik a magyar virtus:
- Ha látsz egy kis cigányt verd meg! Láttál kis cigányt?
- Nem
- Ha látsz verd meg!
Bár köztudottan én sem vagyok véleménymentes a roma témában, és szívesen agyonverném az evezővel egy közös csónakban Mohácsi vész Viktóriát, ez akkor is szánalmas. Miért nem apu ver nagy cigányt?
Volt továbbá egy GODZILLA, aki már 16-kor be volt rúgva, terepszínű gatyában, a mellettünk lévő bokorból ugrálgatott ki-be, alaphang nélkül ordibált, megállt az asztalunknál, szétnézett, aztán továbbment. (nem bírtam cérnával, az utolsó ilyennél rászóltam, hogy kussoljon) Ennek a bokornak a túloldalán egy mocskos szájú nő is volt (fantomnő), aki faszozott, baszdmegolt, ami a csövön kifért, a jövő cigányverő és liberálisabb gyerekeinek hallószögében egyaránt - TŐLE ZENGETT AZ EGÉSZ TELEP!
Konkrét szitu:
Ne pisálj a bokorba baszdmeg! MONDOM NE, NEM HALLOD? LEFÉNYKÉPEZLEK! HA ELŐVESZED LEFÉNYKÉPEZLEK! HAHÓÓÓ CSOPORTKÉP, HAHÓÓÓ MINDENKI!!!
Megittünk még töménytelen Mátyás keserűt, megérkezett Győző, így vele is. Örült.
Aztán Höfler Ádám is tiszteletét tette, nagyon szépen megkért mindenkit. Gálfi ingjét egy abroszból varrta meg az anyukája, de ő azt mondta, hogy olasz. Erdélyben itattak vele 90 fokos pálinkát, azért, hogy szétcsapassák vele a borjúpörköltet. Vasborjú volt?
Áronnal ezt kikértük magunknak, úgyhogy levitte 70 fokosra.
4. Avarfesztivál - lecsengés
Véget ért a 3. zenekar is amiben a Divinás Viktor énekelt. Magnózene ment ezután, de az is olyan érdektelen volt, hogy arra sem táncoltunk. Inkább ittunk és beszélgettünk még. Aztán már csak mi maradtunk a Duna-parton. A végén még Gálfi Zoli invitált italtra, amikor már amúgy is 3-at láttam. Nem tudtam mit iszik, így elfogadtam, amit ad. Záróra volt, így a redőnybe préseltük a fejünket és úgy rendeltünk.
- Még egyet kérnék ebből
- 1000 Ft lesz
- 1000 Ft?
- Igen 480 és 520
- De én két ugyanolyat kértem
- Igen 480 a kóla, 520 a bor
- De én nem kértem kólát
Vazze. 13 éve nem ittam VBK-t. Most se esett jól, hazafelé azt iszogattam. Glória ma sem érti miért.
Másnap annyira szarul voltam, hogy remegtem, izzadtam, szétpattant a fejem. Az egész vasárnapom elment agonizálásra. Áront pedig megharapta egy kutya.
Remek levezetése volt ez a szombatnak.
Beteg emberek között, tele morbid és aggasztó emlékekkel. Persze volt jó is, szép idő, zöld, együtt voltunk. Erre kell emlékezni. Hallottról pedig semmi jót.
Jövő hét hétvégén kivonom magam a kavalkádból. Nem megyek emberek közé.
