Rácalmási Tökfesztivál 2011
Gyönyörű nyári-őszi idő volt szombaton, ezért elhatároztuk, hogy harmadjára is ellátogatunk a rácalmási tökfesztiválra. Az előző két évet kihagytuk, de ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Ha kihagytuk, hát kihagytuk, majd most visszacsöppenünk újból a falusi hangulatba, a gyönyörű táj élvezetébe, a jópofa kézműves alkotások mustrálásába, a tökkel, mint zöldségfélével kapcsolatos gasztronómiai és tárgyi megvalósulások megcsodálásába.
Tévedtünk: 2 év ebben az országban túl hosszú idő ahhoz, hogy ne menjen minden pocsékba.
A falu (ill. mint megtudtuk Rácalmást már várossá minősítették vissza) és a fesztivál belseje felé közeledve, szokásos módon, az út két oldalán tökből készült érdekességek voltak felsorakoztatva.
A fenti képen Tök Mihályt láthatjuk, ahogy legyőzi a töksárkányt, háttérben pedig egy tökpiramis magaslik.
Ezek a helyiek által fabrikált alkotások megmelengetik az ember szívét, egyszerre éreztetik velünk a közösségi összetartást, másrészt az emberi lelemény különböző fokozatait. Persze a "jópofaság" egyik örökhű jelölőjét, a modernitásra és aktualitásokra való törekvést itt is meg lehetett találni, legyen itt két kép arról, mire is gondolok:
BIRODALMI (TÖK)LÉPEGETŐ
SHREK CSALÁD TÖKBŐL
Ezen alkotások óhatatlanul mosolyt csaltak arcunkra, a szép idő és a bónuszként látható jópofaságok pedig tagadhatatlanul jó kedvre derítettek. Már-már az Élet szép c. film hangulatkategóriáját értem el.
Közeledtünk a fesztivál centrumába, a Janovich kúriához.
A belépő 500 forint volt, már itt egy kissé kényelmetlenül éreztem magam, no nem a pénz miatt, hanem a töménytelen sok ember, az ennek megfelelő tülekedés és érdekes hangzók (pl. bööööö) miatt ill. attól, hogy a helyszínre benézve kínai ruhaneműt és ezüstpapíros lufikat láttam árulni. Gondoltam magamban, ez itt a fesztiválterület széle, úgyhogy, aki ennyire igényes azoknak muszáj volt ilyen típusú standokat is felállítani.
Reménykedve lépegettünk befelé.
Rengeteg ember, gyakorlatilag mozdulni sem lehet, és ami a legfőbb: mindenki kivétel nélkül megy a maga útján le nem térve arról, büszkén, peckesen és elsöpör minden épp csak felocsúdni próbáló férfit, nőt, gyereket, nyugdíjast, babát, tököt.
Elképesztő volt, erre a szólamra felvillant a délelőtt ráckevei piacon meglátott póló, amit egy szintén szociológiailag igényes természetű ember viselt: "Értem én de leszarom"
Ez a jelszó motoszkált fejemben, látva a sok intelligens, művészetre, gasztronómiára, zenére fogékony embert, amint tapossák egymást és az én egy villanásnyira még meglévő jókedvemet.
Szóval egyszerűen kihúztunk a fesztiválról egy rövid wc (toi-toi élmény) után.
A tanösvény felé vettük az irányt, még egy-két "böööö", meg "megismertelek én bassza meg" megütötte hallóterünket. A színpadon egy öregember, hangjának öblösségét nagy mértékben erőltetve bordalokat énekelt, ez viszont már az egész rácalmási szigetet fülgyilkos ködként körbe-körbelengte.
Ezt leszámítva a tanösvény ismét visszarázott korábbi jókedvembe, szép, nagyon békés és mindenkinek ajánlom. A levegő elképesztően friss, és jók az elhelyezett tanulmányozandó objektumok is.
A séta után úgy gondoltuk, visszanézünk a fesztiválra iszunk valamit, 8-kor fellép a Csík zenekar, megnézzük, majd megyünk.
Közeledve, a táj természetes hangjait felváltották a vursli zajai. Mert ez nem gasztronómai-kulturális fesztivál, hanem egyszerűen vursli volt. Beérve a színpadról egy nő 500 Ft-ért árulta a CD-it, de hozzá is tette, hogy "Ezt senkinek nem szabad elmondani, hogy itt cd-t árulunk, tehát aki vesz belőle ne árulja el senkinek"
Mindeközben egy szőke bundesliga frizurás fazon röfögött-böfögött mögöttem, gondolom kommentelte az elhangzottakat.
Nem találtunk ülőhelyet, italt, cseppnyi kulturált viselkedést - feladtuk. Ha Pink Floyd lépett volna fel, akkor is feladtam volna.
Jóbarátainkkal (Zoli, Vera) találkoztunk a bejáratnál, próbáltuk őket lebeszélni, nem sok sikerrel.
Otthon - távol a hülyéktől - bekapcsoltam a tv-t, élő adásban zuhanyzott egy tetkós és közben beszélgetett egy szőke, feltöltött szájú, felöltetlen önkritikájú "nővel". Virtuálisan folytatódik minden...
Eszterházy portásországnak nevezte a 80-as években Magyarországot.
Az elmúlt egy-két hónap fesztiválokon töltött időm és tapasztalataim szerint már nincsenek portások. A gagyinak szobrot állító csürhe van.
2011-ben ez már itt a Vursliország.
Happy beginning:
TÖKHÁZASPÁR
TENGERI TÖKÖK
