Középkorúak egy öreg hegyen avagy rekkenés a porban

Hosszú ideje nem írtam semmit és úgy gondolom a külföldre szakadtak már éheznek egy igazi buli beszámolóra.

Az idei öreghegyi hacacáré mintabuli volt. A hangulat, a kaja (legalábbis egy ideig), a pia, a sztorik, a homoszexuális megjegyzések mind harmonikus egységet alkottak, az összetevők készen álltak arra, hogy az este jókedvre éhes szereplőit egy másik - már megszokott, ám még mindig érdekes -  dimenzióba repítsék.

Ez meg is történt.

A gyúrói házba érve, a hűs amerikai konyhában Sanyi húst szeletelt, Bogi kakaós csigát sütött. Mindig is szerettem elnézni, ahogy sürögnek-forognak körülöttem az emberek, ezért rögtön le is ültem a fotelbe, nézni a Gyűrűk ura című hülyeséget. Azt hiszem ezzel megtörtem valami jeget, mert kisvártatva mások is leültek és nem segítettek a konyhában.

Szállingóztak a vendégek, a Csiszér klán majdnem fele is helyben volt, egy kis cigi a teraszon, sztorizgatás, majd szépen lassan következett az indulandusz.

A felfelé vezető út mindig mókás, most is az volt: gyakorlatilag 1 tonna por maradt a kocsi után, az út olykor egy sávosra szűkűlt. Imádkoztam, hogy ne jöjjenek szembe...
Jöttek. Ahogy már a pincesor utcájába kanyarodtam volna fel egy traktor került szembe velem. Annyira váratlan volt, mint gimis koromban annak az öregembernek a heréje, ami az uszodai tesióránkon nem kis mértékben kicsordult a fecskéjéből. A traktoron ülők kabrióként használták a járgányt, így szegényeknek még 3 kocsi porát is végig kellett szívniuk.

Ahogy megérkeztünk a hegyre, ittunk egy pálinka kört NS nálam hagyott zsindelyeséből. Nagyon jól hatott mindenkire, finom volt, felszabadultunk béklyóink alól.

Pókrocok le, beszélgetések nagy dolgokról, kis dolgokról, dugásról, szarásról, buzulásról.

Tűzrakás, majd szegény Bogi egyedül elkezdett főzni.

Lassan lement még egy pálinka kör, mellé fröccs, sör, meg ami kell. Aztán még több pálinka.

Csiszér Gergő elment átöltözni, már-már azt hittem, hogy a koktélruháját veszi fel, de nem. Egy feszülős forró naciban jöt vissza, ami egyből incselkedések (verbális és taktilis) sorozatát indította el. Sanyi beleöntött a gatyájába elölről egy kis gin tonicot.

A buli elkezdődött.

Győző tujakoktélokat kevert magának. Annyit ivott, hogy megnyalt egy útjába kerülő férfi nyelvet is. Aztán lelkisimeretfurdalástól gyötörve közvéleménykutatást végzett, hogy vajon ettől most buzinak kellene e éreznie magát.

Sanyit már-már elandalgottnak láttam, de a következő pillanatban Ágit kergette toniccal és locsolta a hátát - ami a csövön kifért. Ezt követően Ági a pedagógusnyakláncát verte ripityomra Sanyi hátán.

Csiszér Gergő eközben nem tudom hanyadik pálinkától teljesen lehúzta a redőnyt. Próbáltam szemkontaktust felvenni vele, de nem sikerült. Számára a bulinak ott, még világosban vége lett.

A kaja kész és finom lett. Kezdetem én is részegedni, innen felgyorsultak az események.

Besötétedett, Sanyival kigyalogoltunk a hegy szélére, mert Rajmund nevű barátja nem talált oda. Visszafele találtunk egy sportkocsit (!). Rajmundot később meg T-bag-eltem.

Elkezdődött a tánc is ezerrel, a csúcspont, mint mindig a Kapuvári buzibár volt. Ez a következő emlékem, sikerült levetkőztetni Rajmundot, Oláh Lacit, Leventét, csupa olyan embert, akikkel a régóta fenntartott kapcsolat ezt lehetővé is teszi. Aztán Love is in my ass süvöltött a magnóból, meg ki tudja még hány meleghimnusz.

Valamikor a sötétben Juli is megjött, hozott pezsgőt, amit már nem kellett volna meginni.

Sok tánc, egyre több közeli férfi arc...

Aztán bemásztunk tízen Cs. Gergő sátrába, hogy bulizni hívjuk, de nem válaszolt a kulturált felkérésre.

Innentől fogalmam sincs mi történt 1-1,5 lityó viszkit ittam meg.


Másnap nagyon szarul voltam, ápolni kellett. Laci erről külön fotókat is csinált, amit külön köszönök.


A Tordasi csárdában Félelem és reszeketés Las Vegasban szintű kiszolgálásban volt részünk. Szerintem beszívták a heti kokómennyiségüket a cincérek.

Még a vasárnap is homályos....

...és most itt ülök az Üllői úton az irodában, és el sem hiszem, hogy elmúlt ez az egyszerre szép és arcpirító emlékké vált nap.