Középkorúak egy öreg hegyen avagy rekkenés a porban

Hosszú ideje nem írtam semmit és úgy gondolom a külföldre szakadtak már éheznek egy igazi buli beszámolóra.

Az idei öreghegyi hacacáré mintabuli volt. A hangulat, a kaja (legalábbis egy ideig), a pia, a sztorik, a homoszexuális megjegyzések mind harmonikus egységet alkottak, az összetevők készen álltak arra, hogy az este jókedvre éhes szereplőit egy másik - már megszokott, ám még mindig érdekes -  dimenzióba repítsék.

Ez meg is történt.

A gyúrói házba érve, a hűs amerikai konyhában Sanyi húst szeletelt, Bogi kakaós csigát sütött. Mindig is szerettem elnézni, ahogy sürögnek-forognak körülöttem az emberek, ezért rögtön le is ültem a fotelbe, nézni a Gyűrűk ura című hülyeséget. Azt hiszem ezzel megtörtem valami jeget, mert kisvártatva mások is leültek és nem segítettek a konyhában.

Szállingóztak a vendégek, a Csiszér klán majdnem fele is helyben volt, egy kis cigi a teraszon, sztorizgatás, majd szépen lassan következett az indulandusz.

A felfelé vezető út mindig mókás, most is az volt: gyakorlatilag 1 tonna por maradt a kocsi után, az út olykor egy sávosra szűkűlt. Imádkoztam, hogy ne jöjjenek szembe...
Jöttek. Ahogy már a pincesor utcájába kanyarodtam volna fel egy traktor került szembe velem. Annyira váratlan volt, mint gimis koromban annak az öregembernek a heréje, ami az uszodai tesióránkon nem kis mértékben kicsordult a fecskéjéből. A traktoron ülők kabrióként használták a járgányt, így szegényeknek még 3 kocsi porát is végig kellett szívniuk.

Ahogy megérkeztünk a hegyre, ittunk egy pálinka kört NS nálam hagyott zsindelyeséből. Nagyon jól hatott mindenkire, finom volt, felszabadultunk béklyóink alól.

Pókrocok le, beszélgetések nagy dolgokról, kis dolgokról, dugásról, szarásról, buzulásról.

Tűzrakás, majd szegény Bogi egyedül elkezdett főzni.

Lassan lement még egy pálinka kör, mellé fröccs, sör, meg ami kell. Aztán még több pálinka.

Csiszér Gergő elment átöltözni, már-már azt hittem, hogy a koktélruháját veszi fel, de nem. Egy feszülős forró naciban jöt vissza, ami egyből incselkedések (verbális és taktilis) sorozatát indította el. Sanyi beleöntött a gatyájába elölről egy kis gin tonicot.

A buli elkezdődött.

Győző tujakoktélokat kevert magának. Annyit ivott, hogy megnyalt egy útjába kerülő férfi nyelvet is. Aztán lelkisimeretfurdalástól gyötörve közvéleménykutatást végzett, hogy vajon ettől most buzinak kellene e éreznie magát.

Sanyit már-már elandalgottnak láttam, de a következő pillanatban Ágit kergette toniccal és locsolta a hátát - ami a csövön kifért. Ezt követően Ági a pedagógusnyakláncát verte ripityomra Sanyi hátán.

Csiszér Gergő eközben nem tudom hanyadik pálinkától teljesen lehúzta a redőnyt. Próbáltam szemkontaktust felvenni vele, de nem sikerült. Számára a bulinak ott, még világosban vége lett.

A kaja kész és finom lett. Kezdetem én is részegedni, innen felgyorsultak az események.

Besötétedett, Sanyival kigyalogoltunk a hegy szélére, mert Rajmund nevű barátja nem talált oda. Visszafele találtunk egy sportkocsit (!). Rajmundot később meg T-bag-eltem.

Elkezdődött a tánc is ezerrel, a csúcspont, mint mindig a Kapuvári buzibár volt. Ez a következő emlékem, sikerült levetkőztetni Rajmundot, Oláh Lacit, Leventét, csupa olyan embert, akikkel a régóta fenntartott kapcsolat ezt lehetővé is teszi. Aztán Love is in my ass süvöltött a magnóból, meg ki tudja még hány meleghimnusz.

Valamikor a sötétben Juli is megjött, hozott pezsgőt, amit már nem kellett volna meginni.

Sok tánc, egyre több közeli férfi arc...

Aztán bemásztunk tízen Cs. Gergő sátrába, hogy bulizni hívjuk, de nem válaszolt a kulturált felkérésre.

Innentől fogalmam sincs mi történt 1-1,5 lityó viszkit ittam meg.


Másnap nagyon szarul voltam, ápolni kellett. Laci erről külön fotókat is csinált, amit külön köszönök.


A Tordasi csárdában Félelem és reszeketés Las Vegasban szintű kiszolgálásban volt részünk. Szerintem beszívták a heti kokómennyiségüket a cincérek.

Még a vasárnap is homályos....

...és most itt ülök az Üllői úton az irodában, és el sem hiszem, hogy elmúlt ez az egyszerre szép és arcpirító emlékké vált nap.

Vursli a tájban

Rácalmási Tökfesztivál 2011

Ismét jelentkezem egy ismét tanulságos, egyben ismét kritikus, önmagamat ismét-lő szarkazmussal ismét átitatott ismét valós történettel.

Gyönyörű nyári-őszi idő volt szombaton, ezért elhatároztuk, hogy harmadjára is ellátogatunk a rácalmási tökfesztiválra. Az előző két évet kihagytuk, de ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Ha kihagytuk, hát kihagytuk, majd most visszacsöppenünk újból a falusi hangulatba, a gyönyörű táj élvezetébe, a jópofa kézműves alkotások mustrálásába, a tökkel, mint zöldségfélével kapcsolatos gasztronómiai és tárgyi megvalósulások megcsodálásába.

Tévedtünk: 2 év ebben az országban túl hosszú idő ahhoz, hogy ne menjen minden pocsékba.

A falu (ill. mint megtudtuk Rácalmást már várossá minősítették vissza) és a fesztivál belseje felé közeledve, szokásos módon, az út két oldalán tökből készült érdekességek voltak felsorakoztatva.

A fenti képen Tök Mihályt láthatjuk, ahogy legyőzi a töksárkányt, háttérben pedig egy tökpiramis magaslik.

Ezek a helyiek által fabrikált alkotások megmelengetik az ember szívét, egyszerre éreztetik velünk a közösségi összetartást, másrészt az emberi lelemény különböző fokozatait. Persze a "jópofaság" egyik örökhű jelölőjét, a modernitásra és aktualitásokra való törekvést itt is meg lehetett találni, legyen itt két kép arról, mire is gondolok:

BIRODALMI (TÖK)LÉPEGETŐ

SHREK CSALÁD TÖKBŐL

Ezen alkotások óhatatlanul mosolyt csaltak arcunkra, a szép idő és a bónuszként látható jópofaságok pedig tagadhatatlanul jó kedvre derítettek. Már-már az Élet szép c. film hangulatkategóriáját értem el.

Közeledtünk a fesztivál centrumába, a Janovich kúriához.

A belépő 500 forint volt, már itt egy kissé kényelmetlenül éreztem magam, no nem a pénz miatt, hanem a töménytelen sok ember, az ennek megfelelő tülekedés és érdekes hangzók (pl. bööööö) miatt ill. attól, hogy a helyszínre benézve kínai ruhaneműt és ezüstpapíros lufikat láttam árulni. Gondoltam magamban, ez itt a fesztiválterület széle, úgyhogy, aki ennyire igényes azoknak muszáj volt ilyen típusú standokat is felállítani.

Reménykedve lépegettünk befelé.

Rengeteg ember, gyakorlatilag mozdulni sem lehet, és ami a legfőbb: mindenki kivétel nélkül megy a maga útján le nem térve arról, büszkén, peckesen és elsöpör minden épp csak felocsúdni próbáló férfit, nőt, gyereket, nyugdíjast, babát, tököt.

Elképesztő volt, erre a szólamra felvillant a délelőtt ráckevei piacon meglátott póló, amit egy szintén szociológiailag igényes természetű ember viselt: "Értem én de leszarom"

Ez a jelszó motoszkált fejemben, látva a sok intelligens, művészetre, gasztronómiára, zenére fogékony embert, amint tapossák egymást és az én egy villanásnyira még meglévő jókedvemet.

Szóval egyszerűen kihúztunk a fesztiválról egy rövid wc (toi-toi élmény) után.

A tanösvény felé vettük az irányt, még egy-két "böööö", meg "megismertelek én bassza meg" megütötte hallóterünket. A színpadon egy öregember, hangjának öblösségét nagy mértékben erőltetve bordalokat énekelt, ez viszont már az egész rácalmási szigetet fülgyilkos ködként körbe-körbelengte.

Ezt leszámítva a tanösvény ismét visszarázott korábbi jókedvembe, szép, nagyon békés és mindenkinek ajánlom. A levegő elképesztően friss, és jók az elhelyezett tanulmányozandó objektumok is.

A séta után úgy gondoltuk, visszanézünk a fesztiválra iszunk valamit, 8-kor fellép a Csík zenekar, megnézzük, majd megyünk.

Közeledve, a táj természetes hangjait felváltották a vursli zajai. Mert ez nem gasztronómai-kulturális fesztivál, hanem egyszerűen vursli volt. Beérve a színpadról egy nő 500 Ft-ért árulta a CD-it, de hozzá is tette, hogy "Ezt senkinek nem szabad elmondani, hogy itt cd-t árulunk, tehát aki vesz belőle ne árulja el senkinek"

Mindeközben egy szőke bundesliga frizurás fazon röfögött-böfögött mögöttem, gondolom kommentelte az elhangzottakat.

Nem találtunk ülőhelyet, italt, cseppnyi kulturált viselkedést - feladtuk. Ha Pink Floyd lépett volna fel, akkor is feladtam volna.

Jóbarátainkkal (Zoli, Vera) találkoztunk a bejáratnál, próbáltuk őket lebeszélni, nem sok sikerrel.

Otthon - távol a hülyéktől - bekapcsoltam a tv-t, élő adásban zuhanyzott egy tetkós és közben beszélgetett egy szőke, feltöltött szájú, felöltetlen önkritikájú "nővel". Virtuálisan folytatódik minden...

Eszterházy portásországnak nevezte a 80-as években Magyarországot.

Az elmúlt egy-két hónap fesztiválokon töltött időm és tapasztalataim szerint már nincsenek portások. A gagyinak szobrot állító csürhe van.

2011-ben ez már itt a Vursliország.

Happy beginning:

TÖKHÁZASPÁR

TENGERI TÖKÖK

Duna-parti Kavalkád: Avarfesztivál 2011

Egy év után ismét jelentkezem, hogy a világnak erről a seggféltekéről is kapjatok emlékképeket az én örömömre.






Hétvégén ismét nagyszerű élményekkel lettem gazdagabb, beteg társadalmuk látlenyomataitól kezdve, a lecsúszott exzenészen át az alsóhangos italokig minden egyes kép, véres prizmaként fúródott retinámba.



I. Az út



A Rocky IV. c. film megnézése után, kellemes hangulatba kerülve elindultunk Ráckevéről. Niki névnapjára megittunk egy üveg bort, ami jól esett, kivéve Áronnak, a szokásos fanyargó-fintorgó arcával együtt. Ezután elmentünk ünnepi ebédre a Bucka Pub-ba, ahol kellemes kiszolgálásban és finom ételekben volt részünk (két személyes tálat kértem, de nem bírtam megenni - minden képzeletemet felülmúlta)



Idáig tartott a hetedik menyország, ezután egy sötétlő erdőbe jutva, egyre meredekebben zuhantunk a pokol legmélyebb bugyariba.



Elindultunk gyalog az Ádám Jenő sétányon. Ez felidézte a régmúlt időket, amikor még a Buckában laktam, nem volt pénzem, kocsim, csajom és mindig gyalog kellett megtennem azt a kurva 4-5 kilómétert a városig. Azt gondoltam - így közeledve a 30 felé - többé már nem lesz ebben részem, meg már van nőm és pénzem, de mivel mindenki inni akart (a fene vigye el...) ezért nem volt más választás.



Az egész út lószaros volt, ami a harminc fokban betelítette az üdülőkörzetet (üdüljé bazzeg!). Fel-fel emelkedő gyomorral cikáztam a szarcitromok között, de gondoltam mindjárt vége, és rövidesen a szép Duna-parton ihatunk, andaloghatunk, mélázhatunk. Még nem tudtam, hogy milyen sokkhatások várnak rám.



Az úton egyszer csak felbukkant szemben egy nem túl szép (értsd: SZOTTYOS) nő, aki nyakig felhúzott polóban jött, kidülledt szemmekkel mereven nézve egy meghatározhatatlan irány felé. A hasa nagyobb volt mint az enyém, de nem volt terhes. Jött, és nem tért le a menetirányához képest. Egyre közeledett.



Kérdeztem magamtól: ez meg milyen beteg és undorító apostoli látomás a mai napra nézve? Ez egy titkos irányjel? ÁÁÁ ez nem lehet, ez csak a melegtől meg a lószartól van, mindenki ki van készülve. Innentől fogva minden szép és jó lesz (na meg ne feledd, hogy Szigetszentmiklós a burnyákok városa).





Úgyhogy megnyugodtam.



A tanösvényen volt egy kis fellélegzés, bár ott is érdekes volt látni, ahogy tönkre megy minden.



Mikor kijöttünk a bozótosból megláttunk egy embert, aki a Becskei-Gombás páros által félig felgyújtott híd renovált változata előtt állt, nézte a mobiltelefonját, amiből flex- és fúróhangok jöttek és folyamatosan röhögött. Elmentünk mellette: röhögött. Továbbmentünk: röhögött. Már elég messze voltunk: röhögött.



Tényleg be kellett zárni a hegyen azt a nagy épületet?




2. Avarfesztivál - a kezdetek





Végre megérkeztünk, én egy kicsit furán éreztem magam, valahol a jókedv és valami morbid dolog megemésztése között levitáltam. A parton már próbált Papp Ernő, a színpad a Horgászhoz közeli részen volt. Láttam egy vén rockert, aki úgy nézett ki Niki szerint , mint Hókuszpók. Remélem nem jutok el soha idáig. Ücsörögtünk, söröztünk, nézelődtünk. Körülbelül 3-4 ember volt még rajtunk kívűl (17 óra)




Egyszer csak a színpad felől félhangosan beszűrődött valami baszdmegelés, anyázás, stb. Papp Ernő telefonált, de a mikrofonnál. Ez vajon a műsor része? Performansz? Társadalomkritika? Vagy ez is az eddig látott, önmagából kifordult emberekhez köthető elszösszenés?



Nem tudni. Mi viszont végighallgattunk egy telefonbeszélgetést. Ez közszereplésnek számít?



Mikor már 10-15-en is lehettünk, Papp Ernő belesüvöltött a mikrofonba, hogy Üdvözlünk mindenkit az AVARfesztiválon. Az AVART hangsúlyosan kiemelte. Gondolom ez adekvát útmutatás akart lenni a stabil tömegnek.



3. Avarfesztivál - a (z)esszencia



És jött aminek jönnie kellet, belecsaptak a Lecsóba (nem véletlenül írtam nagy L-el, GYK: PUF története - Wikipédia). Az első zenekar egy duett volt, akusztikus gitárokon pengettek, andalgásra jó volt, odafigyelésre nem, érzelemkitörésre végképp nem. Az idő szép volt, kellemesen sütött a nap, kipattintottunk egy bort, söröztünk, engem elárasztott a jókedv (feledésbe merült a lószar, a trócsa, a hülye meg a bunkó)



Aztán a wc-ben ismét balzsam helyett forró olmot öntöttek lelkembe. Pisálás közben az ember ne beszéljen idegenekkel. Árontól meg is kaptam, hogy csak tőszavakban válaszoltam. Igen, mert ürítés közben, kissé becsiccsentve nem jó, ha az ember a nyelvét is használja. Lehet, hogy kicsúszik a száján valami olyami, ami azzal kóperálna, amit éppen lát.



- Világosítsá' fel, hogy mi az a Biztottság ott a hátadon?


- Ez egy kiállítás


- De van egy ilyen zenekar is,nem?


- Volt


- Már nincs?


- Már nincs





stb...



Szóval egy verbális roncsképzés volt az, amit a büdös, szarul felszerelt Horgász klotyóban próbált ez az ember művelni velem. Gyorsan be is fejeztem.





A második zenekar szüttyögése alatt megérkezett Ági. Győző paptörtpézik Mátyásföldön. Becskei Zoli apuikája mini-jorki-t sétáltat Ez utóbbi nagyobb izgalmat hozott az Avarfesztivál nézői közé, mint a hivatalos műsor (amúgy aranyos).


A Mátyásföldről juthatott eszembe, hogy Áron egy Mátyás Keserű nevű italra hívjon meg. A kommerszek a Horgászban (0.5) egységesen 175 Ft-ba kerülnek, kivéve a Mátyás, ez 200 Ft. Áronnal meghivattam magam egy felesre:



- Biztos, hogy ezt kérsz, nem valami jót?


- Felejtsd el, vegyünk Grappát.


- Két Mátyás Keserűt kérek.





Áron mindig is konzekvens ember hírében állott.



Szóval megittuk az elsőt...gyomorsavat nyeltem visszafelé.





Aztán felgyorsultak az események: besötétedett, a második zenekar 4-szer eljátszotta ugyanazt a számot. Felbontottunk még egy bort, Éva megérkezett, aztán E.Zoli is megérkezett, Fifty nem érkezett meg, pedig külön felhívtam, külön figyelmet szenteletem rá, amit nem teszek meg külön akárkivel, és ő külön nem jött, ő sem különb a Deákné vásznánál. Pedig ez fontos társadalmi esemény. Főleg, ha Szigetszarmiklóson laksz.



Megjelent a Divinás Viktor is. Papp Ernő berúgott, a harmadik zenekarra már táncolt a saját fesztiválján, baromságot bömbölt a mikorfonba, fel akart mindig mászni a zenészek közé. Nem tudom ki, vagy saját maga vagy más (Zelenák) leállította.



Egy JOBB-LÉT nevű polóba öltözött, kurva részeg náci a kisgyerekének a következőt mondta, jó hangosan, hoy mindenki tudja hol a helye és hol kezdődik a magyar virtus:



- Ha látsz egy kis cigányt verd meg! Láttál kis cigányt?


- Nem


- Ha látsz verd meg!





Bár köztudottan én sem vagyok véleménymentes a roma témában, és szívesen agyonverném az evezővel egy közös csónakban Mohácsi vész Viktóriát, ez akkor is szánalmas. Miért nem apu ver nagy cigányt?



Volt továbbá egy GODZILLA, aki már 16-kor be volt rúgva, terepszínű gatyában, a mellettünk lévő bokorból ugrálgatott ki-be, alaphang nélkül ordibált, megállt az asztalunknál, szétnézett, aztán továbbment. (nem bírtam cérnával, az utolsó ilyennél rászóltam, hogy kussoljon) Ennek a bokornak a túloldalán egy mocskos szájú nő is volt (fantomnő), aki faszozott, baszdmegolt, ami a csövön kifért, a jövő cigányverő és liberálisabb gyerekeinek hallószögében egyaránt - TŐLE ZENGETT AZ EGÉSZ TELEP!



Konkrét szitu:





Ne pisálj a bokorba baszdmeg! MONDOM NE, NEM HALLOD? LEFÉNYKÉPEZLEK! HA ELŐVESZED LEFÉNYKÉPEZLEK! HAHÓÓÓ CSOPORTKÉP, HAHÓÓÓ MINDENKI!!!





Megittünk még töménytelen Mátyás keserűt, megérkezett Győző, így vele is. Örült.



Aztán Höfler Ádám is tiszteletét tette, nagyon szépen megkért mindenkit. Gálfi ingjét egy abroszból varrta meg az anyukája, de ő azt mondta, hogy olasz. Erdélyben itattak vele 90 fokos pálinkát, azért, hogy szétcsapassák vele a borjúpörköltet. Vasborjú volt?


Áronnal ezt kikértük magunknak, úgyhogy levitte 70 fokosra.





4. Avarfesztivál - lecsengés


Véget ért a 3. zenekar is amiben a Divinás Viktor énekelt. Magnózene ment ezután, de az is olyan érdektelen volt, hogy arra sem táncoltunk. Inkább ittunk és beszélgettünk még. Aztán már csak mi maradtunk a Duna-parton. A végén még Gálfi Zoli invitált italtra, amikor már amúgy is 3-at láttam. Nem tudtam mit iszik, így elfogadtam, amit ad. Záróra volt, így a redőnybe préseltük a fejünket és úgy rendeltünk.



- Még egyet kérnék ebből


- 1000 Ft lesz


- 1000 Ft?


- Igen 480 és 520


- De én két ugyanolyat kértem


- Igen 480 a kóla, 520 a bor


- De én nem kértem kólát





Vazze. 13 éve nem ittam VBK-t. Most se esett jól, hazafelé azt iszogattam. Glória ma sem érti miért.





Másnap annyira szarul voltam, hogy remegtem, izzadtam, szétpattant a fejem. Az egész vasárnapom elment agonizálásra. Áront pedig megharapta egy kutya.





Remek levezetése volt ez a szombatnak.



Beteg emberek között, tele morbid és aggasztó emlékekkel. Persze volt jó is, szép idő, zöld, együtt voltunk. Erre kell emlékezni. Hallottról pedig semmi jót.



Jövő hét hétvégén kivonom magam a kavalkádból. Nem megyek emberek közé.

Balatoni nyál

Sziasztok!

Rövid szünet után ismét írok szintén rövid, de velős víkendünkről.

Életem egyik legjobb videóját instruáltam, amit muszáj megosztanom bevezetés gyanánt. Az értelmezésben segíthet a szituáció feltárása: éppen egy badacsonyi bortúra után jöttünk vissza Fonyódról bázisunkra, Balatonfenyvesre. Olyan jó volt a hangulat, hogy hozzánk csapódott egy másik széthullott társaság, ennek egyik tagja a film főszereplője. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!



A másik nagy esemény, hogy péntek este sikerült lesérülnöm, mert be akartam bizonyítani, hogy a Balaton vízébe ugrás közben meg tudok inni egy korsó sört. Nekifutottam... csak az nem jutott eszembe, hogy a déli partról van szó ahol több száz méter hosszan csak térdig ér a víz.

Így másnap a hegyre sántikálva tudtam csak felgyalogolni. Nagyon finom borokat ittunk, nekem személy szerint az Imre pincészet jött be leginkább (hely és termék szinten is). Glória is becsicsentett, a fonyódi állomáson már csettintgetve táncolt a többi hasonszőrű lánnyal és óbégatott, mintha énekelne.

Nekem bejött ez a hétvége, megint van miből erőt gyűjteni.

Most már az idő rossz, de így könnyebb dolgozni is. Hajnaltól estig gürcölünk így nincs sok idő semmire, de majd hétvégén!

Jó éjt!

Öreghegyi hacacáré

Sziasztok!

Amint ígértem egy-két szóban beszámolok Sanyi szokásos májszagattó piknikjéről.

Fél hatra értünk oda, de Katán, Sanyin és Ákoson (Sanyi munkatársa) kívűl nem volt még ott senki. Kezdtünk begőzőlni, de a két doboz behűtött Rákóczi sör egy kicsit vissza tudott venni fortyogó indulatainkból. Az alábbi képen már az elégedett állapotom látszik, a Szatmárcsekei kocsma hangulatát idéző ízek kavalkádjában.

Kisvártatva megérkezett a Mohos család, Londonba szakadt regrutáinkkal egyetemben. Győző fején már látszott, hogy ő lesz az este főatrakciója. Így is lett. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Welcome drink-ként egy 12 éves Jamesson whiskey-t kaptunk, aminek a címkéjén ott virított a Mohos Sándor felirat. Ebből sok minden nem látszik a képen, de az mindenképp, hogy NS egy kicsit félreértelmezte az üdvözlő ital fogalmát. Itt már én is el vagyok egy kicsit kapatva.
Áron és a 2 Ákos szakszerűen tüzet raktak, Sanyi kordinálta a feladatokat (én személy szerint az összeset elsumákoltam), a sátrakat senkinek nem volt kedve felállítani, inkább ittunk. Közben szólt a szokásos hippy-punk-rock-mikrofonhajdiszkó a kocsiból.

Már világosban sikerült becsiccsenteni, az erről készült natúr képet Sanyi büszkén fel is tette a facebookra.

Győző közben már elkezdte toszogatni a kiscserkészeket, kellemetlen helyzetbe hozva a nappali fényben is még buzulásszűz Anitát. Érdemes megfigyelni, hogy a háttér abszolút nem akad fenn a műsoron.

Estére kész lett a gulyásleves, nagyon jól sikerült. Ezzel együtt szerintem a társaság 80%-a leégette a nyelvét és most is éppen joghurttal öblít. Evés után többen bealudtak, mint pl. NS is, nyilván próbáltam visszatéríteni az utolsó elötti kép állapotába, de Kata mosolya hatott rám és nem használtam ki ártatlan helyzetét.

Győző tartotta leginkább ezek után a frontot, egy kis birkózás Sanyival, amitől mára szétkarcolt háttal ébredt, mindenkihez volt egy-két összefüggéstelen mondata, stb. Személy szerint nekem az tetszett a legjobban amikor Z. Gabit próbálta verekedésre unszolni, de ő végig passzív maradt. Nagyon hasonlított a 2008-as soproni "Hé Lajos ott a pápa"-szituációhoz.

Éjfél után valamikor elszenderettünk, lefeküdtünk, majd jött a frissítő zuhi...Én egy tócsában keltem fel a sátorban, szétázott a polifoam, amin feküdtem, a hálózsákom, csöpögött az arcomra a sátor plafonjáról az eső és k... ööööö rendkívűl hideg volt. Ezért viszonylag korán, 6:30-kor felkeltünk.

Természetesen mindenki Győző fejére volt kíváncsi. Nektek is megmutatom:
Mivel még mindig esett az eső, ezért lementünka Mohos-farm teraszára kvaterkázni. Noel sokat nőtt! Zavarban volt a sok ember és a keresztapja miatt, de velünk reggelizett, végül az autónkat is vezetni akarta.


Szerintem a legtöbbünk ma rendkívűl szarul van (kivéve akik még mindig részegek), főzős műsorokat nézegetnek leengedett redőny mellett plusz tablettás löttyöt kortyolgatva.

Aztán holnap megint kezdődik egy munkás hét, de most is lesz miből erőt meríteni.

Szabinapló

Ma töltöttük el szabadságunk harmadik napját.

Reggel kilenc óra. Esélytelen, hogy felkeljek.


Ezért inkább visszaalszom. Arról álmodom, hogy mindenki 35 fokban dolgozik és le van terhelve. Néhány álomkép Csopakról is fel-felvillan.


11-kor sajnos már fel kell kelni.


A napot a ráckevei piacon kezdjük. Olyan érzésünk van, mintha egyenesen a mezőről adnák a kezünkbe az érettségtől duzzadó zöldségeket, gyümölcsöket. Veszünk paradicsomot, paprikát, fokhagymát. Ezen alapanyagokból készülő különleges lecsót Glória készíti majd római tálban.Menet közben egy lángosnak is a körmére nézünk, természetesen Traubival, itt visszaköszöntenek a Csopak-álomképek.



Készül az ebéd.


Én közben a Földrengés című 1974-ben készült amerikai katasztrófafilmet nézem. A Pokoli torony és a Posszeidón-katasztrófa mellett ez a film hozta a műfajban a legtöbb bevételt. 1977-ben megírták a Földrengés II forgatókönyvét, de a produkciót leállítják, mert akkorra a katasztrófafilmek már nem vonzzák a nézőket a mozikba. (sci-fi korszak indul, Alien, Csillagok háborúja, stb)


Kész az ebéd. Glória egy hős a hőségben.



Azon gondolkodunk, hogy vajon az aquaparkba vagy a szabadstrandra menjünk?


A szabadstrandra mentünk. Matracon hullámoztattuk magunkat pár órát. Én itt éppen arra gondolok, mennyire kirúgunk szombaton Öreghegyen a hámból...


...és itt a búcsúkép. Ez a bár a strandon, ahol NS és Maksa érdekes beszélgetésbe keveredett a pultosnővel. Limonádét kértek, mire a nő azt mondta, hogy azt a sógora szokta csinálni, úgyhogy sajnos azzal nem tud szolgálni. Erre kértek tőle citromot és ávízet. Ezt meg tudta oldani.

A szombati hajcihővel jelentkezem újra.

(Ja, holnap szerintem hasonlóan szar napunk lesz. Sok a nehézség, de álljuk a sarat.)

Start

Sziasztok!

Tengeren és óceánon túli kérésetekre készülődik a blogom az inszidáltak hétköznapjairól. Alapvetésként írjuk le az érzést hogy milyen itthon maradni és nem külföldön lógni veletek... A legjobban ezt régi barátom és inkognitóm, Patches O'Houlihan szavaival idézhetném fel:

"Talán muszáj meginnom a saját vizeletemet? Nem. De akkor is lehajtom mert egészséges és szeretem az ízét."



Ebben a szellemben nemsokára következnek a konkrétumok is:)