Szabinapló

Ma töltöttük el szabadságunk harmadik napját.

Reggel kilenc óra. Esélytelen, hogy felkeljek.


Ezért inkább visszaalszom. Arról álmodom, hogy mindenki 35 fokban dolgozik és le van terhelve. Néhány álomkép Csopakról is fel-felvillan.


11-kor sajnos már fel kell kelni.


A napot a ráckevei piacon kezdjük. Olyan érzésünk van, mintha egyenesen a mezőről adnák a kezünkbe az érettségtől duzzadó zöldségeket, gyümölcsöket. Veszünk paradicsomot, paprikát, fokhagymát. Ezen alapanyagokból készülő különleges lecsót Glória készíti majd római tálban.Menet közben egy lángosnak is a körmére nézünk, természetesen Traubival, itt visszaköszöntenek a Csopak-álomképek.



Készül az ebéd.


Én közben a Földrengés című 1974-ben készült amerikai katasztrófafilmet nézem. A Pokoli torony és a Posszeidón-katasztrófa mellett ez a film hozta a műfajban a legtöbb bevételt. 1977-ben megírták a Földrengés II forgatókönyvét, de a produkciót leállítják, mert akkorra a katasztrófafilmek már nem vonzzák a nézőket a mozikba. (sci-fi korszak indul, Alien, Csillagok háborúja, stb)


Kész az ebéd. Glória egy hős a hőségben.



Azon gondolkodunk, hogy vajon az aquaparkba vagy a szabadstrandra menjünk?


A szabadstrandra mentünk. Matracon hullámoztattuk magunkat pár órát. Én itt éppen arra gondolok, mennyire kirúgunk szombaton Öreghegyen a hámból...


...és itt a búcsúkép. Ez a bár a strandon, ahol NS és Maksa érdekes beszélgetésbe keveredett a pultosnővel. Limonádét kértek, mire a nő azt mondta, hogy azt a sógora szokta csinálni, úgyhogy sajnos azzal nem tud szolgálni. Erre kértek tőle citromot és ávízet. Ezt meg tudta oldani.

A szombati hajcihővel jelentkezem újra.

(Ja, holnap szerintem hasonlóan szar napunk lesz. Sok a nehézség, de álljuk a sarat.)