Balatoni nyál

Sziasztok!

Rövid szünet után ismét írok szintén rövid, de velős víkendünkről.

Életem egyik legjobb videóját instruáltam, amit muszáj megosztanom bevezetés gyanánt. Az értelmezésben segíthet a szituáció feltárása: éppen egy badacsonyi bortúra után jöttünk vissza Fonyódról bázisunkra, Balatonfenyvesre. Olyan jó volt a hangulat, hogy hozzánk csapódott egy másik széthullott társaság, ennek egyik tagja a film főszereplője. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!



A másik nagy esemény, hogy péntek este sikerült lesérülnöm, mert be akartam bizonyítani, hogy a Balaton vízébe ugrás közben meg tudok inni egy korsó sört. Nekifutottam... csak az nem jutott eszembe, hogy a déli partról van szó ahol több száz méter hosszan csak térdig ér a víz.

Így másnap a hegyre sántikálva tudtam csak felgyalogolni. Nagyon finom borokat ittunk, nekem személy szerint az Imre pincészet jött be leginkább (hely és termék szinten is). Glória is becsicsentett, a fonyódi állomáson már csettintgetve táncolt a többi hasonszőrű lánnyal és óbégatott, mintha énekelne.

Nekem bejött ez a hétvége, megint van miből erőt gyűjteni.

Most már az idő rossz, de így könnyebb dolgozni is. Hajnaltól estig gürcölünk így nincs sok idő semmire, de majd hétvégén!

Jó éjt!

Öreghegyi hacacáré

Sziasztok!

Amint ígértem egy-két szóban beszámolok Sanyi szokásos májszagattó piknikjéről.

Fél hatra értünk oda, de Katán, Sanyin és Ákoson (Sanyi munkatársa) kívűl nem volt még ott senki. Kezdtünk begőzőlni, de a két doboz behűtött Rákóczi sör egy kicsit vissza tudott venni fortyogó indulatainkból. Az alábbi képen már az elégedett állapotom látszik, a Szatmárcsekei kocsma hangulatát idéző ízek kavalkádjában.

Kisvártatva megérkezett a Mohos család, Londonba szakadt regrutáinkkal egyetemben. Győző fején már látszott, hogy ő lesz az este főatrakciója. Így is lett. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Welcome drink-ként egy 12 éves Jamesson whiskey-t kaptunk, aminek a címkéjén ott virított a Mohos Sándor felirat. Ebből sok minden nem látszik a képen, de az mindenképp, hogy NS egy kicsit félreértelmezte az üdvözlő ital fogalmát. Itt már én is el vagyok egy kicsit kapatva.
Áron és a 2 Ákos szakszerűen tüzet raktak, Sanyi kordinálta a feladatokat (én személy szerint az összeset elsumákoltam), a sátrakat senkinek nem volt kedve felállítani, inkább ittunk. Közben szólt a szokásos hippy-punk-rock-mikrofonhajdiszkó a kocsiból.

Már világosban sikerült becsiccsenteni, az erről készült natúr képet Sanyi büszkén fel is tette a facebookra.

Győző közben már elkezdte toszogatni a kiscserkészeket, kellemetlen helyzetbe hozva a nappali fényben is még buzulásszűz Anitát. Érdemes megfigyelni, hogy a háttér abszolút nem akad fenn a műsoron.

Estére kész lett a gulyásleves, nagyon jól sikerült. Ezzel együtt szerintem a társaság 80%-a leégette a nyelvét és most is éppen joghurttal öblít. Evés után többen bealudtak, mint pl. NS is, nyilván próbáltam visszatéríteni az utolsó elötti kép állapotába, de Kata mosolya hatott rám és nem használtam ki ártatlan helyzetét.

Győző tartotta leginkább ezek után a frontot, egy kis birkózás Sanyival, amitől mára szétkarcolt háttal ébredt, mindenkihez volt egy-két összefüggéstelen mondata, stb. Személy szerint nekem az tetszett a legjobban amikor Z. Gabit próbálta verekedésre unszolni, de ő végig passzív maradt. Nagyon hasonlított a 2008-as soproni "Hé Lajos ott a pápa"-szituációhoz.

Éjfél után valamikor elszenderettünk, lefeküdtünk, majd jött a frissítő zuhi...Én egy tócsában keltem fel a sátorban, szétázott a polifoam, amin feküdtem, a hálózsákom, csöpögött az arcomra a sátor plafonjáról az eső és k... ööööö rendkívűl hideg volt. Ezért viszonylag korán, 6:30-kor felkeltünk.

Természetesen mindenki Győző fejére volt kíváncsi. Nektek is megmutatom:
Mivel még mindig esett az eső, ezért lementünka Mohos-farm teraszára kvaterkázni. Noel sokat nőtt! Zavarban volt a sok ember és a keresztapja miatt, de velünk reggelizett, végül az autónkat is vezetni akarta.


Szerintem a legtöbbünk ma rendkívűl szarul van (kivéve akik még mindig részegek), főzős műsorokat nézegetnek leengedett redőny mellett plusz tablettás löttyöt kortyolgatva.

Aztán holnap megint kezdődik egy munkás hét, de most is lesz miből erőt meríteni.

Szabinapló

Ma töltöttük el szabadságunk harmadik napját.

Reggel kilenc óra. Esélytelen, hogy felkeljek.


Ezért inkább visszaalszom. Arról álmodom, hogy mindenki 35 fokban dolgozik és le van terhelve. Néhány álomkép Csopakról is fel-felvillan.


11-kor sajnos már fel kell kelni.


A napot a ráckevei piacon kezdjük. Olyan érzésünk van, mintha egyenesen a mezőről adnák a kezünkbe az érettségtől duzzadó zöldségeket, gyümölcsöket. Veszünk paradicsomot, paprikát, fokhagymát. Ezen alapanyagokból készülő különleges lecsót Glória készíti majd római tálban.Menet közben egy lángosnak is a körmére nézünk, természetesen Traubival, itt visszaköszöntenek a Csopak-álomképek.



Készül az ebéd.


Én közben a Földrengés című 1974-ben készült amerikai katasztrófafilmet nézem. A Pokoli torony és a Posszeidón-katasztrófa mellett ez a film hozta a műfajban a legtöbb bevételt. 1977-ben megírták a Földrengés II forgatókönyvét, de a produkciót leállítják, mert akkorra a katasztrófafilmek már nem vonzzák a nézőket a mozikba. (sci-fi korszak indul, Alien, Csillagok háborúja, stb)


Kész az ebéd. Glória egy hős a hőségben.



Azon gondolkodunk, hogy vajon az aquaparkba vagy a szabadstrandra menjünk?


A szabadstrandra mentünk. Matracon hullámoztattuk magunkat pár órát. Én itt éppen arra gondolok, mennyire kirúgunk szombaton Öreghegyen a hámból...


...és itt a búcsúkép. Ez a bár a strandon, ahol NS és Maksa érdekes beszélgetésbe keveredett a pultosnővel. Limonádét kértek, mire a nő azt mondta, hogy azt a sógora szokta csinálni, úgyhogy sajnos azzal nem tud szolgálni. Erre kértek tőle citromot és ávízet. Ezt meg tudta oldani.

A szombati hajcihővel jelentkezem újra.

(Ja, holnap szerintem hasonlóan szar napunk lesz. Sok a nehézség, de álljuk a sarat.)

Start

Sziasztok!

Tengeren és óceánon túli kérésetekre készülődik a blogom az inszidáltak hétköznapjairól. Alapvetésként írjuk le az érzést hogy milyen itthon maradni és nem külföldön lógni veletek... A legjobban ezt régi barátom és inkognitóm, Patches O'Houlihan szavaival idézhetném fel:

"Talán muszáj meginnom a saját vizeletemet? Nem. De akkor is lehajtom mert egészséges és szeretem az ízét."



Ebben a szellemben nemsokára következnek a konkrétumok is:)